2.fejezet

Másnap minden reggel, úgy kezdődött mint eddig.  Felvettem egy kék felsőt, rá egy kék kockás inget, és egy fekete farmert, és egy converse cipőt. Felkapom a táskámat. Lemegyek, anya már nincsen itthon, apa pedig most ér haza.
- Szia. - köszön
- Szia, Holden . - köszön vissza. És elindul a szobája felé. Én pedig elteszem a pénzt amit anya hagyott az asztalon. Nath már dudál is, én pedig elindulok kifelé.  Legjobb haverom tragacsa, ott áll a szokásos helyén, a legjobb barátommal a kormánynál.
- Cső. - köszönök
- Manson. - üdvözöl
- Szia, Mans. - köszön másik legjobb haverom Gordon
- Gordon.  - intek neki egyet, és elindulok az iskola felé.
- Szóval. - kezdi a legjobb haverom. - Lucy-nak igaza volt, tényleg virág kellett Mirandának. A csajod segített becsajozni, Holden.
- Nem a csajom, Nath . - jegyzem meg

Az iskola előtti lépcsőn ott ül ő. A szokásos helyén a  barátja ülében, annak a srácnak az ölében aki még meg sem gyászolta őt. Lucy-n egy csodás kék ruha van, és magassarkú, a haja befonva.  Mintha nem történt volna semmi tegnap este rám se nézz, de őszintén mit is vártam? Pont Lucy fog rám nézni. Egy vicc. Bementem az első órámra ami nem más mint német.  Leülök a szokásos helyemre. Német órán senki nem ül mellém, és ezt élvezem is. Azonban a mai napig nem ült senki. A vörös hajú ördög mellettem foglalt helyett. Nem törődtem vele, még akkor sem mikor Frau Schöner bejött, és kérte mutatkozzunk be, és Lucy kezdte. A hangja elveszett a többi hang között, hiába volt olyan amilyen hang amire minden egyes ember vágyik, a hang amibe mindeni megbízik, ami megnyugtat, ha Lucy azt mondana, hogy ő Nicole Kidman még azt is elhinném neki, nem csak azért mert ő Lucy Smith.
- Akkor ma este nálatok? - kérdezi,nekem pedig eszembe jutot amit megbeszéltünk, és bólintok, és kimegyek a teremből.  A szekrényemhez megyek, és beleteszem a könyveimet. Megnézem az órarendem is kiderül, hogy a következő órám nem más mint fizika. Előveszem a fizika könyvemet, és füzetem, és persze a Nagy Gatsbyt amit éppen olvasok. Elindulok a terem felé, és mikor odaérek a tanár úr még nincsen bent. Leülök a leghátsó padba, mellettem pedig Gordon foglal helyett mivel, Nath idén nem vette fel ezt az órát ami nem kötelező azt próbálja kihagyni Mr,  Brooks-szal.  A tanár az óra kezdete után 5 perccel jön meg. A késése nem érdekelt senkit, leginkább a véletlenül idetévedt focistákat nem.
- Akkor kitudja megmondani mi a mindenség elmélete? - teszi fel a kérdését a tanár. Mindenki lapít. Az áldozat a legészrevehetetlenebb próbál lenne, nehogy a vadállat - Mr.Brooks. - észre ne vegye. Feszült a csend,, jó magam tudom a választ,de a könyvem érdekesebbnek bizonyul.  Gordon felteszi a kezét, és a csorda fellélegzik, nem lett senkiből áldozat.

** 

5 órám volt ma, annak szerencséjére, hogy az igazgató gyűlést tartott. Elmondta minden király, hogy idén is csinálnak programokat a tanulóknak kicsiknek, s nagyoknak egyaránt. Nem nagyon kötött le. Így inkább a telefonom lévő Angry Birds-el játszottam. A gyűlés után egyedül mentem haza, nem akartam, hogy Nath vagy bárki elvigyen. A házba érve apa még aludt azonban anya otthon volt.
- Mindjárt kell vissza  az étterembe, csak hazajöttem megmondani, hogy este későn jövők mivel rendezvényem lesz. - mondja,  - és hoztam haza kaját
Mosolyog. Anyának saját étterme van a városba, ami mára híresebb nem is lehetne. New Yorkból is járnak át ide hozzá kajálni. Előveszem a kaját a dobozból és enni kezdek. A rántott sajt amit hozott nem is rossz. Adok neki egy puszit és bemegyek a szobámba, de utánam szól.
- Holden mik volt Humprey Bogart utolsó szavai? - kérdezi
- Sosem kellett volna a whiskeyről, a Martinire váltanom. - mondom - miért?
- Bogart bulit kell rendeznem, a film örültek - csóválja a fejét. Folytatom az utamat a szobámba. Rendet rakok ha jönne az a bizonyos hölgy.  Mikor kész leszek, tanulmányozom a könyvemet az utolsó szavakról. Azonban 4 órakor megszólal a csengő. Lemegyek és kinyitom. Apa a nappaliban ül, és tévét nézz. Az ajtóban Lucy áll. Köszön, én pedig arrébb állok. Ez volt az első alkalom, hogy  a házunkban járt, de az utolsó is, abból a szempontból, hogy a  főbejáratot használta. A szobámba vezettem. Az ágyamra ült le, a lábát török ülésbe rakta. Leültem vele szembe.
- Ötlet, hogy miről szóljon? - kérdezem, erre elmosolyodik, és mesélni kezd.
Csak nézem ezt a lányt, és azon gondolkozom, hogy lehet ilyen gyönyörű,s közben hogy bánhat ilyen jól a szavakkal. Lucy egy hősről mesél ki megmenti a világot, de a hős elbukik, s meghal, a halál az amit vonzotta őt láttam a szemében s ha jobban megnéztem volna  a csuklóján azok a karkötők nem hiába voltak. Ártott magának, pont mint a hőse is, a hős aki azért volt az ő hőse mert feltudott állni, úgy ahogy ő sohasem, bármely mélyre löktek mondta Lucy ő feltudott állni, Lucy viszont nem, ő csak süllyedt a saját és másik mocskában, süllyedt egészen addig míg a mocsok bennem temette.


Lucy 9 felé ment el. Megírtuk a könyv első fejezetét, és közben még néhány házit.  El sem hittem, hogy ő ilyen okos. Nem értem miért rejti el. A főbejáraton távozott. Elindultam fürödni. Felvettem a pizsimet,  lementem a konyhába enni. Apa már elment itthonról mivel most is ő volt az éjszakás. A rendőrfönők de neki is bent kell lenni még éjszaka. Anya írt egy üzenetet, hogy csak éjfél után ér haza a Bogart rajongók lefoglalják. A vacsorám után elindultam a szobámba.  Az ablakba láttam Lucyt. Vörös haja ki volt engedve. Nagy méretű bandás póló volt rajta, szemüvegét viselte, és közben telefonált, valakivel veszekedett. Mikor letette a telefont, mondott valamit a plafon felé fordulva, megcsóváltam a fejem, és elfordultam., de mikor visszafordultam ő is engem nézett. Sírt.
Ekkor láttam először Lucy Smith-t sírni, és ez volt az első esett, hogy nem vigasztaltam.

1.Fejezet

11.osztály második napján beszéltem vele először. Az nap reggel is láttam, hogy ő már előbb fent volt mint én. Lucy éppen a haját csinálta. Én elindultam a fürdőszobába, ahol lezuhanyoztam, és a további dolgaimat elvégeztem. A ruháim kiválasztásával nem törődöm sokat, csak felveszek egy sötét nadrágot, egy fekete felsővel, és a torna cipőmet.  A táskámat a vállamra kapom, és leszaladok a lépcsőn. Anya a kezembe nyomja az elkészült szendvicseimet.
- A nővéred a hétvégén hazautazik,szeretném ha itthon lennél. - mondja, miközben felveszi a cipőjét.
- Anya, nem hiszem, hogy programom lenne. - hogy én mekkorát tévedtem. Tudniillik nem vagyok az a világi nyomi fazon, de nem járok bulizni, nem látom értelmét.  Sok részeg seggfej táncol össze-vissza, vagy a wc-nél állnak sorba, hogy hányni tudjanak.  Dudálnak, ami azt jelenti megjött Nath a legjobb haverom.  Elköszönök anyától. Apa még nem ért haza ő volt az ügyeletes az őrsön.  Legjobb haverom autója olyan mint általában az amerikai tini filmekben lenni szokott, a tinédzser fiúknak, magyarul egy roncs.
- Cső, Nath. - köszönök
- Manson.
Ezután nem beszélgetünk sokat, megy a rádió amiből Nirvána üvölt. A suli parkolójába beállva, én pattanok ki elsőnek.  Az ajtó felé haladok. Lucy, és a bandája, ott ülnek a lépcsőn. Lucy a lacrosse csapat kapitányának ölében foglal helyet. Virág mintás ruhát visel, egy elegáns cipővel.  Ahogy elmegyek mellette rám kapja a tekintetét, de én elfordulok.  Első óra, nem más mint a kedvencem, irodalom.  Beülök a leghátsó padba, és várom a tanárt. Nath mellettem foglal helyet, de mindketten tudjuk nem fog sokáig  mellettem ülni.    Minden évben párokba állítanak minket, de nem mi választunk. minket Nath-el sosem rakott össze Mr.Johnsohn. Mire becsengetnek mindenki helyet foglal.  Mr.J elkezdi a szokásos beszédét amire nem figyelek oda, úgy is a legtöbb kötelezőt olvastam már. Elmondja még, hogy az idei projekt egy könyv lesz. Mindenkinek írnia kell egyet a társával.
- Mr.Manson..ön legyen...Miss Smith-el. - mondja, mire a szemeimmel Lucy-t keresem.      A vörös hajú lány engem nézz. Felkapom a cuccomat, és odaülök mellé, mint ahogyan a párok szoktak.  Nem csak  a projekt alatt vagyunk társak hanem órán is.  Ezután kiderül a többi páros is.
- A következő órára kapnak egy kis feladatot.  Írjanak egy fogalmazást a társukról, milynek képzelik el őt. - és pont kicsengetnek. Csütörtökre, kell írnom arról milyenek találom Lucyt.  Nagyon király. Lucy nem szólt hozzám, nem mondott semmit, csak elsétált.  Ebédszünetben azonban hozzám szólt.   leült mellém, Nath, és a haverunk , Gordon mellé. Végig hallgatta Nath sztoriját, Miranda Rose-ról, és utána szólalt meg.
- Ott rontottad el, hogy nem vittél virágot. A lányok imádják a virágot, főleg az olyanok mint Miranda - magyarázza. a hangja, mintha egy angyal szólt volna. Egyből ráfigyeltünk. Olyan hangja volt, hogy minden ember egyből rákapja a tekintetét.
- Kösz. -válaszol a barátom
- Holden , mikor érsz rá el kéne kezdeni a könyvet. - mondja
- Neked, mikor jó? - kérdezek vissza
- Holnap délután. - válaszolja, mire bólintok és kijelentem, hogy az nekem is megfelel. És ezután felállt. Elvitte a tálcáját, és kiment az ebédlőből. Én csak néztem utána. Végre beszéltem vele. Lucy Smith végre elérhető közelségbe került, főleg miután hazaértem. Megcsináltam a szokásos rutint. Tanultam, lezuhanyoztam, ettem. Anya még mindig nem ért haza, apa itthon van, de alszik az esti műszak miatt, nemsokára indulnia kell vissza.  Miután  kész lettem a fürdéssel, leültem a kanapémra, és elővettem Chanel életrajzát. Nem túl férfias könyv, de ez a nő nagyon durva lehetett. És persze a perverz vonzódásom az utolsó mondatokhoz. A falamon ki van rakva egy pár, de a legtöbbet fejből is tudom. Talán John Greenek köszönhetően kaptam ezt a csodás ötleted, az utolsó mondatokról.  Bekapcsolom a tévét, és leteszem magam mellé a könyvet. Kinézek az ablakon, és meglátom őt. Szemüvegben ül, az ágyán, és közben az egyik tankönyvet tanulmányozza. Haja fel van kötve, és nagy legalább kétszer akkorra Pink Floydos póló van rajta. Észre veszi, hogy nézik. Először  ő is engem stíröl, de aztán keres valamit. A telefonja. Nyomja rajta a gombokat. Biztos az izomagy pasiját hívja, hogy ez a kis nyomi őt bámulja, és verjen szét engem. Gratulálok, Manson ezt megcsináltad. DE nem ez történik. Megszólal  a telefonom. Ismeretlen szám.
- Igen? - szólok bele
- Mr.Manson, itt Miss Smith beszél. - mondja, és látom az balakból, hogy mosolyog
- Miss Smith , honnan szerezte meg a számomat?  - érdeklődöm
-  Egy bizonyos, Nathaniel  Gardnertől.  - mondja, a legjobb barátom nevét.
Ezután nem beszélünk valami sokat, csak arra kér, nehogy elmondjam, hogy ő szokott tanulni, furcsa lenne, ha megtudnák a haverjai.
- Jó éjszakát, Lucy. - köszönök el
- Jó, éjt, Hol. - mosolyodok el.
Nem tudom, hogyan és miért kerültünk ennyire közel egymáshoz, már az első nap, és nem is fogok rá magyarázatot találni. Valami szikra meg volt, csak nem jöttünk rá, és mikor rájöttem, hogy igen ott van...túl késő volt....                                                                                                                                                                  
Sziasztok! 
Ez lenne az első fejezet remélem tetszett! 
Mint kiderült a blog amolyan visszaemlékezés lesz, Spencer szemszögéből. 
 A designért pedig hálás vagyok Dina N.Moonnak, hogy ilyen hamar megtudta nekem csinálni:) 
Ha tetszett kommenteljetek vagy iratkozzatok fel! 
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

Prológus

A házból kilépve, körbe nézek. Kevesen vannak az utcán, amit megértek, New Jersey ezen része este 6 óra után olyan mint egy szellem város, azonban valamin megakadt a tekintete, a szomszédom gyepe tele van dobozokkal. Költöznek.  Mindenki erről beszél a városban. A halott lány szülei elmennek. A lány. A szomszédlány nemcsak halott. Öngyilkos lett. Lucy  Smith, a legszebb lány akit valaha ismertem. A vörös hajával, és igéző kék szemeivel. Mai napig emlékszem, a közös estéinkre. A titkaira, mindenre ami ő volt.  Volt. Nem vettem észre időben a jeleket. Pedig kellett volna. A szemem előtt volt, de én nem vettem észre, a látható dolgokat, nem láttam a fától az erdőt. Elindulok a postaládánk felé. Anya nevére vannak benne csekkek, de van benne egy levél ami a  nevemre szól. Megnézem a feladót:  Lucy Smith