- A nővéred a hétvégén hazautazik,szeretném ha itthon lennél. - mondja, miközben felveszi a cipőjét.
- Anya, nem hiszem, hogy programom lenne. - hogy én mekkorát tévedtem. Tudniillik nem vagyok az a világi nyomi fazon, de nem járok bulizni, nem látom értelmét. Sok részeg seggfej táncol össze-vissza, vagy a wc-nél állnak sorba, hogy hányni tudjanak. Dudálnak, ami azt jelenti megjött Nath a legjobb haverom. Elköszönök anyától. Apa még nem ért haza ő volt az ügyeletes az őrsön. Legjobb haverom autója olyan mint általában az amerikai tini filmekben lenni szokott, a tinédzser fiúknak, magyarul egy roncs.
- Cső, Nath. - köszönök
- Manson.
Ezután nem beszélgetünk sokat, megy a rádió amiből Nirvána üvölt. A suli parkolójába beállva, én pattanok ki elsőnek. Az ajtó felé haladok. Lucy, és a bandája, ott ülnek a lépcsőn. Lucy a lacrosse csapat kapitányának ölében foglal helyet. Virág mintás ruhát visel, egy elegáns cipővel. Ahogy elmegyek mellette rám kapja a tekintetét, de én elfordulok. Első óra, nem más mint a kedvencem, irodalom. Beülök a leghátsó padba, és várom a tanárt. Nath mellettem foglal helyet, de mindketten tudjuk nem fog sokáig mellettem ülni. Minden évben párokba állítanak minket, de nem mi választunk. minket Nath-el sosem rakott össze Mr.Johnsohn. Mire becsengetnek mindenki helyet foglal. Mr.J elkezdi a szokásos beszédét amire nem figyelek oda, úgy is a legtöbb kötelezőt olvastam már. Elmondja még, hogy az idei projekt egy könyv lesz. Mindenkinek írnia kell egyet a társával.
- Mr.Manson..ön legyen...Miss Smith-el. - mondja, mire a szemeimmel Lucy-t keresem. A vörös hajú lány engem nézz. Felkapom a cuccomat, és odaülök mellé, mint ahogyan a párok szoktak. Nem csak a projekt alatt vagyunk társak hanem órán is. Ezután kiderül a többi páros is.
- A következő órára kapnak egy kis feladatot. Írjanak egy fogalmazást a társukról, milynek képzelik el őt. - és pont kicsengetnek. Csütörtökre, kell írnom arról milyenek találom Lucyt. Nagyon király. Lucy nem szólt hozzám, nem mondott semmit, csak elsétált. Ebédszünetben azonban hozzám szólt. leült mellém, Nath, és a haverunk , Gordon mellé. Végig hallgatta Nath sztoriját, Miranda Rose-ról, és utána szólalt meg.
- Ott rontottad el, hogy nem vittél virágot. A lányok imádják a virágot, főleg az olyanok mint Miranda - magyarázza. a hangja, mintha egy angyal szólt volna. Egyből ráfigyeltünk. Olyan hangja volt, hogy minden ember egyből rákapja a tekintetét.
- Kösz. -válaszol a barátom
- Holden , mikor érsz rá el kéne kezdeni a könyvet. - mondja
- Neked, mikor jó? - kérdezek vissza
- Holnap délután. - válaszolja, mire bólintok és kijelentem, hogy az nekem is megfelel. És ezután felállt. Elvitte a tálcáját, és kiment az ebédlőből. Én csak néztem utána. Végre beszéltem vele. Lucy Smith végre elérhető közelségbe került, főleg miután hazaértem. Megcsináltam a szokásos rutint. Tanultam, lezuhanyoztam, ettem. Anya még mindig nem ért haza, apa itthon van, de alszik az esti műszak miatt, nemsokára indulnia kell vissza. Miután kész lettem a fürdéssel, leültem a kanapémra, és elővettem Chanel életrajzát. Nem túl férfias könyv, de ez a nő nagyon durva lehetett. És persze a perverz vonzódásom az utolsó mondatokhoz. A falamon ki van rakva egy pár, de a legtöbbet fejből is tudom. Talán John Greenek köszönhetően kaptam ezt a csodás ötleted, az utolsó mondatokról. Bekapcsolom a tévét, és leteszem magam mellé a könyvet. Kinézek az ablakon, és meglátom őt. Szemüvegben ül, az ágyán, és közben az egyik tankönyvet tanulmányozza. Haja fel van kötve, és nagy legalább kétszer akkorra Pink Floydos póló van rajta. Észre veszi, hogy nézik. Először ő is engem stíröl, de aztán keres valamit. A telefonja. Nyomja rajta a gombokat. Biztos az izomagy pasiját hívja, hogy ez a kis nyomi őt bámulja, és verjen szét engem. Gratulálok, Manson ezt megcsináltad. DE nem ez történik. Megszólal a telefonom. Ismeretlen szám.
- Igen? - szólok bele
- Mr.Manson, itt Miss Smith beszél. - mondja, és látom az balakból, hogy mosolyog
- Miss Smith , honnan szerezte meg a számomat? - érdeklődöm
- Egy bizonyos, Nathaniel Gardnertől. - mondja, a legjobb barátom nevét.
Ezután nem beszélünk valami sokat, csak arra kér, nehogy elmondjam, hogy ő szokott tanulni, furcsa lenne, ha megtudnák a haverjai.
- Jó éjszakát, Lucy. - köszönök el
- Jó, éjt, Hol. - mosolyodok el.
Nem tudom, hogyan és miért kerültünk ennyire közel egymáshoz, már az első nap, és nem is fogok rá magyarázatot találni. Valami szikra meg volt, csak nem jöttünk rá, és mikor rájöttem, hogy igen ott van...túl késő volt....
Sziasztok!
Ez lenne az első fejezet remélem tetszett!
Mint kiderült a blog amolyan visszaemlékezés lesz, Spencer szemszögéből.
A designért pedig hálás vagyok Dina N.Moonnak, hogy ilyen hamar megtudta nekem csinálni:)
Ha tetszett kommenteljetek vagy iratkozzatok fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése